Bevezetés a szépirodalomba

„Fülszöveg, avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. Élt egyszer egy Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merr?l esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fed?ként tudja, mi f? a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beauborgban, melynek legtöbb szobáját már ismerheti, az épület maga mégis új, ismer?s és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol minden szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna kívül, és az volna zárójelbe téve, ami nem ez, hogy tehát, itt, most, ez és ez az, ami van..., hogy megint, megint akarnak valamit t?le. De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt miért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ...oldalas, ...fejezetb?l álló, ...személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi nem ez a könyv. Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... Nem korrajz, amelyben... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... Ugyanígy nem társadalomrajz. Nem a mindnyájunkat kínzó problémákat tartalmazza, hanem... Nem azért író m?ve, mert ..., a feladata (hogy elismételje, amit ...), hanem azért, mert és ha ...konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. Nem hitvallás, hanem szatíra. Nem pszichológus-ember könyve. Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely) Nem dalnok könyve, aki... Nem sikerszerz? könyve, nem sikertelen szerz? könyve. Nem könny? és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó.”