Az apostol

Pet?fi Sándor 1844–1848 között kilenc elbeszél? költeményt írt. Többek között a János vitézt, Bolond Istókot, Szécsi Máriát… Kett?t befejezetlenül hagyott, a Táblabírót és a Lehelt. Az apostolt huszonhat évesen, 1848 júliusában kezdte el, augusztus idusán fejezte be, de szeptember közepén még egyszer átnézte, és elvégezte rajta a végs? simításokat. Ez hihetetlenül rövid idö egy ilyen nagyszabású látomás megmunkálására. Nem egészen három hónapon belül történetté formálta Szilveszter hányódó életének szomorú vízióját. Méghozzá verses formában. lllyés Gyula „Költ?i szavak szótárának” nevezte Az apostolt, és nem véletlenül. „Hogy mit jelentenek m?veiben ezek a szavak: boldogság, szabadság, Isten, pap, lázadás, zsarnokság, király, arra ez a modern h?sköltemény felel, melyben az irodalomtörténet oly készségesen emelte ki, s?t túlozta a hibákat.” Ma olvasva az elbeszél? költeményt, megértjük, amit a segesvári halálban megdics?ült költ? saját magáról írt, de amely sorok minden nagy poétára vonatkoznak: „Tanuljátok meg, mi a költ? és bánjatok szépen vele… Tanuljátok meg, hogy a költ? az istenség szent levele, melyet leküld magas kegyében hozzátok, gyarló emberek, amelybe örök igazságait saját kezével írta meg!”