A pillanat

H?skölteményt nyújt át olvasóinak Szabó Magda, modernet, huszadik századit és – látszólag – prózában elbeszélve. H?se Creusa trójai királylány a fásultságba d?lt Priamus és a tündökl? szépség? Hecuba lánya, h?s Aeneas felesége, asszony és anya, aki oly váratlanul és érthetetlenül t?nik el isteni férje mell?l, menekülvén az ég? Trójából, s válik maga is füstté, köddé, titokká. Titkos keres Szabó Magda, Creusa titkát, a királylányét, az asszonyét, az anyáét, h?skölteményt ír hát, leteszi az Aeneis mellé a maga eposzát, a Creusais-t, beles?rítve e különös alkotásba egy gazdag, teljes és bátor élet minden tapasztalatát és bölcsességét. Hová lett Creusa, hogyan halt meg Creusa, mi itt az igazság? Err?l szól A pillanat, amely természetesen nem holmi mitológiai parafrázis, vagy pamflet. Él? és igaz és emberi történet a helytállásról, a bátorságról, a test és a lélek önfeláldozásról, az otthonról és az örök újrakezdésr?l – és a pillanatról. Arról a pillanatról, mely minden él?nek megadatik legalább egyszer, mikor a „sors urnáját tartó kéz” egy pillanatra megállítván, mikor a Nemezis elfordítván róla egy röpke id?re tekintetét, az ember kifoghat a Végzeten, kezébe veheti sorsát, megválaszthatja a maga útját, és „végigbotorkálhat rajta az istenek büntetése nélkül nem állítja meg Iuppiter sem”.